Egyedülálló otthon 2.

Hol is hagytuk abba? Emlékszel még? Az előző részben megmutattam hol alszom, most jöhet a folytatás!

Az első reggel nagyon nehéz volt kimászni az ágyból. Megszólalt a telefonomon az ébresztőzeném, kinyomtam, aztán befúrtam a fejem új párnáim közé. Végül azért sikerült felkelnem, hiszen mégis csak izgultam. Első nap a divatmagazinnál, alig vártam már. Álommunka.

03-009__mg_1564-edit

Persze sejtelmem sem volt, milyen sokat kell dolgozni. Rögtön bedobtak a mélyvízbe. Csináljak összeállítást a tavaszi trendekről (Virágok? Tavasszal? Eredeti.), lehetőleg tegnapra. Pörgős munka és nem könnyű, de élveztem.

Utána pedig rögtön rohantam, hogy folytassam az álomlakás projektet. Tele voltam inspirációval, felvillanyozott a napom a szerkesztőségben, alig vártam már, hogy lakásomból tényleg otthon váljék. (És persze, valahogy az otthoni munkát is meg kellett oldani… A végén meglátod, hogyan sikerült!)

A hálórész után természetesen a nappali következett. Minél gyorsabban magamévá akartam varázsolni a helyet, ugyanis megígértem a barátnőimnek, hogy pár nap múlva tartok egy lakásavató bulit.

Úgyhogy felkaptam a jó öreg, bejáratott sportcipőmet, és belevágtam.

Eklektikus nappali, ez volt a cél. Úgy érzem, sikerült úgy összeválogatnom a bútorokat, hogy meglegyen az a hangulat, amit áhítottam.

A pihe-puha, babaházba illő kanapéba rögtön beleszerettem, a kissé kopottas, vintage hangulatú dohányzóasztal pedig remekül kiegészíti. Zsákmányoltam mellé még egy századközepi stílusú kárpitozott olvasófotelt, alig vártam már, hogy egy bögre teával és egy jó könyvvel az ölemben felavassam a kis olvasósarkomban. És persze a szőnyeg. Nagyon kellemes tapintású, akár még aludni is lehetne rajta.

Igazából csalok, mert nem sikerült megoldanom egy kör alatt a vásárlást. Másodszorra vettem meg ugyanis a szekrényeket és a polcokat, bajos lett volna egyszerre mindent bepakolni. A tévé alá egy szép, kopottas szekrényt szereztem, ami passzol a dohányzóasztalomhoz. Az ablak alá toltam egy gyönyörű fehér padot, ami nem csak üldögélésre alkalmas, de egy csomó cuccot bele tudok pakolni! A könyvespolcot pedig szimplán imádom. Telepakoltam szép művészeti albumokkal és papírkötésű könyvekkel, de persze a szobanövények sem maradtak el. A kis vasmacskás ülőkét pedig főleg lábtartónak használom.

A végére maradtak az apró kiegészítők. Imádom a párizsi kávéházak hangulatát, úgyhogy egyértelmű választás volt a festmény, remekül mutat a kanapém felett. A gyertya pedig alapvető emberi jog! Az illatgyertya dekorációnak sem utolsó, a gyertyatartó pedig megakadályozza, hogy porig égessem a lakást egy meghitt este során.

Hogy tetszik a nappalim? Melyik bútor a kedvenced?

Ahogy ígértem, megmutatom a dolgozósarkomat is! Kattints a képre, ha látni szeretnéd!

virag3

Robi nappaliját láttad már? Ha még nem, kattints a képre!

startup